A keményfém egy ötvözet, amelyet tűzálló fémek kemény vegyületeiből és porkohászati eljárással előállított fémek kötéséből állítanak elő. Általában viszonylag lágy kötőanyagokból (például kobaltból, nikkelből, vasból vagy a fenti anyagok keverékéből) és kemény anyagokból (például volfrám-karbidból, molibdén-karbidból, tantál-karbidból, króm-karbidból, vanádium-karbidból, titán-karbidból vagy ezek keverékeiből) készül.
A keményfém számos kiváló tulajdonsággal rendelkezik, mint például a nagy keménység, kopásállóság, jó szilárdság és szívósság, hőállóság, korrózióállóság stb., különösen a nagy keménysége és kopásállósága, amelyek 500 ℃-on is alapvetően változatlanok maradnak, és 1000 ℃-on is nagy keménységgel rendelkeznek. A szokásos anyagainkban: szinterezett gyémánt, köbös bór-nitrid, cermet, keményfém, gyorsacél, a szívósság pedig alacsony és magas.
A keményfémet széles körben használják vágószerszám-anyagként, például esztergaszerszámokként, marószerszámokként, gyalugépekként, fúrófejekként, fúrómaróként stb., öntöttvas, színesfémek, műanyagok, kémiai szálak, grafit, üveg, kő és közönséges acél vágására, valamint hőálló acél, rozsdamentes acél, magas mangántartalmú acél, szerszámacél és más nehezen megmunkálható anyagok vágására.
A keményfém nagy keménységgel, szilárdsággal, kopásállósággal és korrózióállósággal rendelkezik, és "ipari fogazatként" ismert. Vágószerszámok, forgácsolószerszámok, kobaltszerszámok és kopásálló alkatrészek gyártására használják. Széles körben használják a katonai iparban, a repülőgépiparban, a megmunkálásban, a kohászatban, az olajfúrásban, a bányászati szerszámokban, az elektronikus kommunikációban, az építőiparban és más területeken. A downstream iparágak fejlődésével a keményfém iránti piaci kereslet növekszik. A jövőben a csúcstechnológiás fegyverek és felszerelések gyártása, a legmodernebb tudomány és technológia fejlődése, valamint az atomenergia gyors fejlődése nagymértékben növeli a csúcstechnológiás tartalmú és kiváló minőségű keményfém termékek iránti keresletet.
1923-ban a német Schwarzkov 10-20% kobaltot adott a volfrám-karbid porhoz kötőanyagként, és feltalált egy új volfrám-karbid és kobalt ötvözetet. Keménysége a második helyen áll a gyémánt után, amely a világ első mesterséges keményfémje. Az ebből az ötvözetből készült szerszámmal acélt vágva a penge gyorsan elkopik, sőt megrepedhet. 1929-ben az amerikai Schwarzkov bizonyos mennyiségű volfrám-karbid és titán-karbid összetett keményfémet adott az eredeti összetételhez, ami javította az acélvágó szerszámok teljesítményét. Ez egy újabb eredmény a keményfém fejlesztésének történetében.
A keményfém felhasználható kőzetfúró szerszámok, bányászati szerszámok, fúrószerszámok, mérőeszközök, kopásálló alkatrészek, fém csiszolóanyagok, hengerperselyek, precíziós csapágyak, fúvókák, hardverformák (például huzalhúzó formák, csavaröntő formák, anyaöntő formák és különféle rögzítőformák) gyártására is. A keményfém kiváló teljesítménye fokozatosan felváltotta a korábbi acélöntő formákat.
Az elmúlt két évtizedben megjelent a bevonatos keményfém is. 1969-ben Svédország sikeresen kifejlesztett egy titán-karbid bevonatú szerszámot. A szerszám alapanyaga volfrám-titán-kobalt keményfém vagy volfrám-kobalt keményfém. A titán-karbid bevonat vastagsága a felületen mindössze néhány mikron, de az azonos márkájú ötvözet szerszámokhoz képest az élettartam háromszorosára nő, a vágási sebesség pedig 25%-50%-kal nő. A bevonatos szerszámok negyedik generációja az 1970-es években jelent meg, amelyekkel nehezen megmunkálható anyagokat lehet vágni.
Közzététel ideje: 2022. július 22.
